Önéletrajz
Kövesdi Balázs 2007-ben végzett a BME Építőmérnöki Karán és ebben az évben kezdte meg doktori tanulmányait a Hidak és Szerkezetek Tanszékén. PhD. fokozatot 2010-ben szerzett trapézlemez gerincű tartók beroppanásvizsgálata témakörben benyújtott dolgozatával. A kutatás ideje alatt a Stuttgarti Egyetemen és a Karlsruhei Egyetemen volt ösztöndíjas. Jelenleg a BME Hidak és Szerkezetek Tanszéken egyetemi docensként dolgozik, oktatási tevékenységét acél és öszvér hídszerkezetek és stabilitásvizsgálat témakörében folytatja az alap és mesterképzésben. Főbb kutatási területei: trapézgerincű tartók, acélhidak fáradásvizsgálata, lemezes szerkezetek stabilitásvizsgálata, hegesztésszimuláció, nagyszilárdságú acélszerkezetek. A CEN/TC250/SC3/AHGFE (VEM alapú méretezés) csoport, a CEN/TC250/SC3/WG5 (lemezes szerkezetek) és a CEN/TC250/SC3/WG13 (acélhidak) bizottságok tagja és ECCS TC8/TWG8.3 (stabilitás/lemezes szerkezetek) bizottság titkára.
Előadás témája
VEM alapú acélszerkezeti méretezés – EC3 fejlesztések
Az építőmérnöki gyakorlatban a végeselem alapú méretezés az acélszerkezeti tervezésben az elmúlt 10 évben széles körben elterjedt és szinte minden területen alkalmazottá vált. Ugyanakkor a végeselem alapú méretezés szabványos háttere a jelenlegi EN 1993 szabványokban nem volt kellő részletességgel kidolgozva és nem támogatta, illetve nem szabályozta kellő módon a VEM alapú méretezést. A 2020-ban megjelenő új generációs acélszerkezeti Eurocode szabványok két új kötetet fognak tartalmazni, melyből az egyik az EN 1993-1-14 Végeselem alapú méretezés lesz. Az előadásban ennek a szabványnak a felépítése és tartalma kerül bemutatásra. Az új EN 1993-1-14 célja az acélszerkezetek tervezésében a végeselem alapú méretezés alkalmazásához, a teherbírási, használhatósági és fáradási határállapot ellenőrzéséhez szükséges módszertan és méretezési eljárások megadása. A méretezési eljárások lefedik a végeselem alapú méretezés modellezési és analízis kérdéseit a melegen hengerelt, hidegen alakított, hegesztett lemezes szerkezetek, illetve héjak és rozsdamentes acélok esetén. Az új szabvány tartalmazza az acélszerkezetek, illetve szerkezeti elemek modellezési kérdéseit, a különböző analízisekhez alkalmazandó imperfekciókat, a szabványosított anyagmodelleket, analízis típusok leírását és értelmezését, a végelesemes modellek validációjának lehetőségeit és szükségességét, a különböző határállapotok modellezésének módszertanát, és ezeknek az analízistípusokkal való összehangolását, illetve az alkalmazandó parciális tényezőket és azok meghatározásának módját. Az előadásban az új EN 1993-1-14 szabvány tematikája, az acélszerkezeti VEM alapú modellezés és méretezés módszertana kerül bemutatásra mintapéldákkal szemléltetve.